Nos, az ember néhány évi tapasztalat után már úgy gondolja, sok mindent látott, nemigen lehet már meglepni.
A Canon 60d-ről például úgy gondolom, az egyik leginstabilabb gép, simán képes arra, hogy használgatod, használgatod, aztán egyszer csak nem kapcsol be többé … és már cserélheted is benne a DC-DC panelt.
Bejelentettek egy gépet ezzel a tünettel, annyi előzménnyel, hogy a halál előtt nagyon nedves (értsd: 100% páratartalom) közegbe került a hideg gép, rendesen lecsapódott rajta kívül a pára. Ilyenkor azonnal szét kell szedni, el is hozta a tulaj. A gépet barlangok fotózására használták, már úgy 2 éve….
Hát látvány alapján inkább úgy tűnt, mintha a sárba dobálták volna, ki sem lehetett kapcsolni, úgy beállít a gombja. Az egészet egyenletesen borította a finom agyagpor. Innen szép nyerni, szétszedtem.
A legszebb a hátfali választótárcsa fészke volt, egyszerűen nem is értem, hogy tudott még működni.
A gép egyes alkatrészeit a csap alatt mostam, másokat ultrahangos fürdőben, volt amit csak fogkefével és egy csomó alkohollal.
Kihasználtam közben 80 liter levegőt 10 barról nullára (ez normálisan három gépre elég).
És láss csodát: beindult.
Most így néz ki:
Méghogy nem rezisztens. Ez egy Rambo.
Mindensetre, nem győzöm hangsúlyozni: ezek a gépek NINCSENEK védve sem a víz, sem pedig a por ellen. Ha mindenképpen mostoha körülmények között akarjátok használni, akkor tegyétek be 2 darab LÉGMENTESEN zárható zacskóba, csak akkor vegyétek elő, ha már fotózni kell, majd utána rögtön vissza a zacskóba. Ha a hideg gépet viszitek meleg, párás helyre, előbb hagyjátok felmelegedni. Esetleg mellé lehet tenni néhány szilikagél zacskót is.
1 Response to Canon 60d – a túlélő